Már senki nem nevet rajta

Range Rover

A Range Rover eredetmítosza 1948-ba nyúlik vissza, midőn a solihulli Rover Company súlyos problémákkal nézett szembe. A háború véget ért és a gyár állami megrendelések nélkül maradt, az embereknek pedig nagyobb gondjuk is volt annál, hogy puccos személyautókat vásároljanak maguknak.

A Rover gyár vezetői, Maurice és Spencer Wilks korábban – még a háború kirobbanása előtt – a Rovert kimondottan drága és luxusigényeket kielégítő autók előállítására pozícionálták, azonban a háború után revideálták álláspontjukat. Elhatározták, hogy egy közúton is használható, ám mezőgazdasági munkagépnek is alkalmas, elpusztíthatatlanul egyszerű gépkocsit alkotnak a tömegeknek. A Willys Jeep által (is) inspirált négykerékhajtású legenda, a Land Rover jött, látott és győzött, egyúttal pedig megmentette a Rovert Companyt.

Bashford nem nyugszik

A borzasztóan sikeres, szélsőséges körülmények között is használható és szervizelhető Land Rover terepjáró mellett azonban elinaltak az igények, az életszínvonal növekedett, a tömegek vásárlóereje nőtt és immár komoly elvárás lett a kényelem. A Rover mérnöke, Gordon Bashford válaszul az igényekre 1951-ben kifejlesztette a Road Rover nevű gépkocsit, amely már csak két hajtott kereket kapott, ám úttartása, menetkomfortja jobb lett, mint spártai elődjéé. A konstruktőr a gépkocsi alá nem a terepjáró alvázát és hajtásláncát illesztette, hanem a Rover P4-es alvázát kurtította meg a szükséges mértékben, illetve abból kölcsönözte az erőátviteli rendszert és a hátsókerék meghajtást. A Road Rover megörökölte a hasábformát, elsősorban a gyártási költségek csökkentése miatt, másodsorban pedig azért, hogy elődjéhez hasonlóan tágas lehessen. A jármű nem került gyártásba, azonban Bashford továbbfejlesztette, 1955-ben egy újabb formatervvel állt elő, sőt, 1956-ra már teljesen átalakította a gépkocsit, tengelytávját jelentősen megnövelte (248 centiméterre) és elöl immár független felfüggesztéseket, illetve tárcsafékeket alkalmazott. A Rover eközben továbbra is elegáns szedánjaira fókuszált, azonban a hatvanas évek közepén végre kellő figyelmet fordított a Road Roverre. Az Egyesült Államok piacán is szerették volna megvetni a lábukat és arra a következtetésre jutottak, hogy a Ford Bronco, illetve a Jeep Wagoneer osztályában kellene letenni a névjegyüket. Szerencsére Spencer King személyében Bashford egy olyan társat kapott, aki jól ismerte az amerikai igényeket és azt is, hogyan formálhatná kapósra a Road Rovert.

A titokzatos Velar

A Road Rovertől eltérően négykerék meghajtású gépkocsit kívántak tervezni, ráadásul olyat, amely az úttalan utakon is képes haladni, de a közúton limuzinként suhanhat. A hosszú rugóúton ringatózó gépkocsi meghajtására V8-as motort használtak, azért pedig, hogy a hatalmas erőforrás súlya ne befolyásolja az úttartást és a terepjáró képességet, a blokkot könnyűfém ötvözetből készítették.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. áprilisi számában olvasható.