A főnixmadár

Skoda 110R

Kevés Kelet-Európában készült személyautó volt képes arra, hogy felkeltse a nyugatiak figyelmét, azonban a tágas, modern vonalú és Nyugaton olcsónak számító Skoda 100-as nemcsak átjutott a vasfüggönyön, de jelentős érdeklődés is mutatkozott iránta. A négyajtós, farmotoros családi szedán sikere aztán ihletet adott és a csehszlovákok sportos kupéváltozatot fabrikáltak belőle.

 A hatvanas évek vége felé már különösen hiányzott egy látványos és gyors gépkocsi a Skoda kínálatából, ugyanis a Feliciák gyártásával korábban felhagytak (az utolsó példány 1964-ben gördült ki a Kvasinyban található üzem kapuján), ezért megkezdődhetett egy kétajtós kupé tervezése.

Legyen olcsó!

A sportos Skodával szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény az volt, hogy előállítása legyen költséghatékony. Célszerűnek tűnt a 100-as modell alapjainak felhasználása, az pedig nem is volt kérdés Mlada Boleslavban, hogy a gépkocsit Kvasinyban fogják gyártani. A kis község a harmincas évek végén kapcsolódott be az autógyártásba, a területén létesített üzemben eleinte JAWA 700 típusú autók készültek. A háború után már Skodákat gyártottak benne, először a Superb típust (1947-től), majd Feliciát (1958 és 1964 között).
Az 1970-ben Brnóban bemutatott kupé a 110R nevet kapta és bár előszériája 1969-ben elkészült, sorozatgyártása csak 1970. augusztus 1-én kezdődött meg. Motorja csak nyomokban emlékezetett a 100-as modellére, hiszen leömlői és hengerfeje is új fejlesztés volt, az üzemanyagot pedig egy kettős torkú Jikov karburátor adagolta. A 720-as típusjelzésű, négyhengeres, felülszelepelt, motort a hagyományokhoz híven a farba építették be, ráadásul hosszában. Az 1107 köbcentiméteres szerkezet főtengelyét három helyen csapágyazták, 4650-es percenkénti fordulaton 52 lóerős teljesítményt adott le. A meglehetősen erősnek számító motor 140 kilométeres óránkénti végsebességhez és akkoriban meggyőzőnek számító, 19 másodperces 0-100 kilométeres gyorsuláshoz segítette hozzá a 880 kilogramm súlyú gépkocsit. Az erőforráshoz négysebességes kéziváltó csatlakozott, amelynek minden fokozata szinkronizált volt. A sportos haladást pedig az elöl tekercsrugókból és kettős keresztlengőkarokból, hátul pedig két hosszlengőkarból álló futómű is támogatta. A megállásról kétkörös fékrendszer gondoskodott, amely elöl tárcsafékeket, hátul pedig dobfékeket működtetett.

A KGST Porsche

Dacára a borzasztóan magas vételárnak, a 110R-ből 56902 darab készült, elsősorban nyugati exportra. Még jobbkormányos változatot is gyártottak, ugyanis Angliában is érdeklődés mutatkozott iránta. A frissen megalkotott Skoda új minőséget képviselt, annak ellenére, hogy az első és a hátsó részét változatlanul emelték át a 100-as modellből. A drámai események középen történtek: csupán két ajtó került a gépkocsira – ezek nagyobbak lettek, mint a szedánváltozaté – ablakuk pedig nem kapott keretet. Ez az apróság önmagában is „eladta” volna a kupét, de kelendőségét segítette a laposabban emelkedő első szélvédő és a lejtős hátsó rész, amik együttesen harmonikus, látványos formát eredményeztek.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. áprilisi számában olvasható.