Keleti Jeep

Trabant 601 Kübel

A Trabantok egykor hétköznapi kiegészítői voltak a honi utcaképnek, manapság azonban egyre kevesebbet látni belőlük. Kikoptak, elvástak, az autóbontókba vándoroltak. Talán éppen ezért is különleges Fejszés Mihály Trabantja, no meg persze azért is, mert nem szokványos 601-esről van szó, hanem a Német Demokratikus Népköztársaság „majdnem Jeep”-jéről, azaz egy Kübelről.

A polgári célra gyártott, 1,1 literes, négyütemű motorral hajtott Trabant Tramp modelleket elsősorban vajszínű fényezésük különböztette meg a katonai célra készített, zöldre festett és kétütemű Kübelektől. Fejszés Mihály járműve az utóbbi csoportba tartozik, 1983-ban látta meg a napvilágot és típustáblája is ékesen bizonyítja, hogy eredetileg a hadseregnek szánták.
- Egy városi legenda szerint Magyarország erdészeti és katonai használatra kapott néhány Kübel típusú, nyitott Trabantot, de tulajdonképpen egyik helyen sem váltak be. Az erdészeti célra leszállított hat-nyolc darabról kiderült, hogy morc külsejük ellenére nem alkalmasak arra, hogy komolyabb terepen használják őket, így megváltak tőlük. Ezeket az autókat aztán a Röppentyű utcában található autókereskedés vette át, én is ott láttam ilyen Trabantot először. Nagyon megtetszett, de akkor még nem jött el az ideje, hogy vegyek egyet, hiszen akkoriban panelban laktunk, a panelházak tövébe pedig nagy merészség lett volna egy nyitott autót állítani – kezdett bele történetébe a jármű tulajdonosa.

Kell egy utánfutó!

- Ismereteim szerint Czinege Lajos hadseregtábornok ajándékba kapott egy ilyen autót, azt persze nem tudom, hogy valóban használta-e és ha igen, mennyit. Az biztos, hogy a Magyar Néphadsereg számára leszállított néhány Trabant Kübel alkalmatlannak bizonyult a katonai feladatok ellátására, így azok is civil tulajdonosokhoz kerültek. Kicsit beleástam magam a témába és meg kell mondanom, hogy a keletnémetek sem használták komolyabb feladatokra ezt a típust, inkább demonstrációs célokat láttak el velük. Például a berlini fal őreit szállították ilyen gépkocsikkal az őrhelyükre és vissza – mondanom se kell, hogy közúton -, illetve reprezentációs célokra alkalmazták őket. A Berlinben megrendezett Világifjúsági Találkozó alkalmával például a részt vevő országok zászlóit hordozták ilyen Trabantokkal.
Természetesen kíváncsi voltam arra, hogyan jutott hozzá nem mindennapi járművéhez Fejszés úr:
- Soroksáron bukkantam rá, a járművet pedig addig követtem, amíg nem tudtam beszélni a tulajdonosával. A járművel moslékot szállított és roppant elégedett volt a kocsi megbízhatóságával, én azonban könyörögni kezdtem neki, hogy adja el. Nagyon nehezen állt rá a dologra, de végül százötvenezer forintért eladta nekem az autót én pedig roppant boldog voltam és a mai napig az vagyok. Saját kezűleg újítottam fel az autót, a fényezés kivételével csak én dolgoztam rajta, az elmúlt tizenkét évben pedig hibátlanul működött.
Mint a tulajdonostól megtudtuk, minden Kübel végén volt vonóhorog, a csomagtartó pedig különösen kicsire sikeredett, ezért a következő feladat egy IFA gyártmányú utánfutó beszerzése lett.
- Az utánfutót még nehezebb volt becserkészni, mint az autót! Egy álló éven keresztül kerestem, kutattam, végül Dunakeszin találtam meg a hőn áhított IFA HP401-es típus egy példányát. A baj csak az volt, hogy a tulajdonos hallani sem akart arról, hogy eladja nekem a jószágot, végül aztán megadta magát. Százezer forintot kért az utánfutóért, én pedig körülbelül még további háromszázezer forintot költöttem arra, hogy úgy nézzen ki, mint most.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. májusi számában olvasható.