Égi rokonság

Aermacchi

Gócza Tamásba az édesapja oltotta bele a veterán motorok szeretetét, aki a gyűjtögetést már a hetvenes években elkezdte. Apáról fiúra szállt a tudás is, ami egy-egy öreg masina életre keltéséhez kellett. Gócza úr a már feltámasztott motorok közül egy 1954-es Aermacchit mutat be a Veterán Garázs Magazin olvasóinak.

- Talán nyolc éves lehettem, amikor megkaptam első motoromat édesapámtól, ami egy Jawa Mustang volt. A bátyám és én azon tanultunk meg motorozni. De hamar kinőttük és sorban jöttek az izgalmasabbnál izgalmasabb motorok. Természetesen nem vágytunk gyári állapotú, nullkilométeres gépekre, unalmas lett volna csak motorozni, anélkül, hogy össze kellett volna rakni hozzá a járművet. A tanulóéveinkben kipróbáltuk a Danuviát, a Honda XL 125-est, a Yamaha SR125-öst is – kezdett bele motoros élettörténetének elmesélésébe riportalanyom.

Hidroplánok a hadseregnek

Az első igazi veteránja egy Bultaco Sherpa 350-es volt, amit a mai napig őrizget. Ekkor már szakközépiskolába járt, autószerelőnek tanult. Sajnálta, hogy nem kaptak elég gyakorlati oktatást, de ami az iskolában elmaradt, azt igyekezett az otthoni műhelyben pótolni. Abban az időben nagyon sok, főleg nyugati veterán motort újítottak fel.
- Egyik kedvencem az 1954-es olasz Aermacchi. Édesapám a kilencvenes években több veterános motorversenyen is részt vett egy 1954-es évjáratú Triumph T100-assal. A versenyzés nekem is megtetszett és persze én is szerettem volna egy erős versenymotort. Egy alkalommal éppen édesapámat kísértem el egy versenyre, amikor rátaláltunk az Aermacchira. Nagyon megtetszett, de még szakközépiskolába jártam, keresetem nem volt, így a motort édesapám vásárolta meg nekem.
Bár Tamás hirtelen lángolt fel az olasz motorkerékpár iránt, a későbbiekben alaposan utánanézett, miféle szerzet is:
- Az Aermacchi egy olasz repülőgépgyártó cég, korábban Aeronautica Macchi néven ismerték. A cég alapítása 1912-ben történt és Giulio Macchi nevéhez fűződődik. Az üzem Lombardia tartományban, Varese észak-nyugati részén található, a Varese tó partján. Mivel a repülőgépgyár egy tó partján található, így kézenfekvő volt, hogy elsősorban hidroplánokat kezdtek gyártani, majd az elkészült gépeket többnyire az olasz hadseregnek adták el.
A második világháború után a cég belevágott a motorkerékpárok gyártásába is, ami ésszerű döntés volt. Abban az időben nagyon sok egykori hadiüzem kereste a módja annak, hogyan élje túl a háborút követő ínséges éveket. Kézenfekvő gondolat volt meglovagolni a lakosság mobilitás iránti igényét és olcsó közlekedési eszközöket gyártani. A legegyszerűbb szerkezetnek a motorkerékpár tűnt. Az Aermacchinál hamarosan különvált a motorkerékpár-gyártás és a repülőgépgyártás, a repülős részleg katonai kiképző repülőgépekre szakosodott, aztán 2003 júliusában integrálták a Finmeccanica Groupba és a mai napig aktívan működik. Sajnos motorokat már nem készítenek, vagy legalábbis nem a régi formában.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. májusi számában olvasható.