Építs Lomaxet!

A megvadult Kacsa

A Lomax márkanév angol mozaikszó, alacsony költségeket és maximális teljesítményt jelent: „Low Costs, Maximum Performance”. A cég egyszerű, olcsó, otthon is összeszerelhető jópofa autókat gyártott, akinek volt legalább ötezer dollárja, akár meg is rendelhette tőlük a csomagot.

 A Lomax lényegében „kit car” előállítására szakosodott manufaktúra, amely olyan autókat gyárt, amelyeket a tulajdonos saját maga szerelhet össze a garázsában. Ars poeticája lényegében ugyanaz, mint a bizonyos svéd bútorgyártó cégé. Persze nem teljesen szétszerelve, dobozokban küldik az autót, nem a nulláról kell kezdeni, ezzel könnyű sikerélményhez segítik hozzá a vállalkozó kedvű megrendelőket. Az alkatrészek többségét a Citroën 2CV-ből, más néven Kacsából vették és egyáltalán nem kell autószerelőnek lenni ahhoz, hogy megépítsük a Lomaxet. Egy kis gyakorlatiasság, némi motiváció, néhány egyszerű szerszám és a kézikönyv kell a művelethez, meg persze két-háromszáz órányi szabadidő.

Csörög, csattog, de hibátlan!

A Citroën alapú járgányok négy-, illetve háromkerekű változatokban készültek. Az első Lomax nevű autót 1982-ben mutatták be, amely akkor még a Citroën Ami8 alkatrészeiből épült fel. A járművek gyártását aztán a nyolcvanas évek végén átvette a „Mumford Motor Co. of Gigg Mill” nevű cég, amely a kilencvenes évek elejéig foglalkozott a típussal. Aztán 2009-ben újabb tulajdonosváltás történt, a hosszú nevű „Cradley Motor Works of St Leonard's-on-Sea” nevű vállalat vette át a stafétát. A Lomaxet a kilencvenes évektől kezdve Hollandiában és Németországban is árulták.
A fotóinkon látható négykerekű Lomaxet a Vöröskő Autó Kft. vásárolta meg egy belgiumi árverésen, majd hazahozták a törökbálinti autókereskedésükbe. Egyáltalán nem kellett felújítani, hiszen teljesen vállalható állapotban jutottak hozzá.
- Miután megvettük, mentünk vele egy kört. Csörgött, csattogott, de ez normális a Lomaxnél, a mechanikai zajok nem meghibásodásra utalnak. A megvásárlása óta eltelt időben nem sokat mentünk vele, így az állapota most is kiváló. Sajnos az előző tulajdonosáról semmit sem tudunk, pedig érdekes lenne kideríteni, hogy ki és miért vásárolta hajdanán. Ugyan még nem kellett hozzá semmilyen alkatrészt rendelnünk, de ha szükség lenne bármire, nem esnénk kétségbe. A Lomaxok köré hatalmas kultusz épült Nyugat-Európában, különösen Hollandiában, a rajongói klubok révén pedig gyakorlatilag bármi beszerezhető hozzá. A mi autónk csak 54 ezer kilométert futott, ami nem túl sok, azt jelenti, hogy a gyártása óta eltelt időszakban évente mindössze két-háromezer kilométert mentek vele. Egyébként 1972 novemberében helyezték forgalomba, 29 lóerős, 635 köbcentiméteres motor hajtja – mondta el lapunknak a Vöröskő Autó Kft. munkatársa, Nagy Gergely, aki azt is elárulta, hogy az autót eladóként hirdetik, leendő tulajdonosának négy és fél millió forintot kell majd leszurkolnia érte.

Henger, ülés, kerék

A Lomax dizájnja némileg emlékeztet a legendás, harmincas évekbeli Morgan Three Wheelerre. Karosszériája üvegszálas műanyagból készült és egy széria állapotú Citroën 2CV vagy Dyane padlólemezére szerelték. A Lomax későbbi korszakában a gyári alvázat elhagyták és helyette acélcsövekből készült alvázat építettek a járművek számára. A legtöbb Lomax egyébként csak szép időben használható, ugyanis nemcsak nyitott felépítménnyel gyártották őket, de egyáltalán nem is tartozott hozzájuk tető.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. márciusi számában olvasható.