Egy „bogaras” sorozatgyilkos

Ted Bundy bogárhátú Volkswagenje

A Volkswagen bogárhátúja azért is lehetett annyira sikeres, mert a jármű karosszériája sokakban ébreszt elemi birtoklási vágyat. Kedvesen gömbölyű, időtlenül arányos, a mai napig etalonnak számít. A barátságos autó két példánya azonban borzalmas események részesévé vált, hiszen Ted Bundy, az egyik legijesztőbb, legkegyetlenebb sorozatgyilkos használta őket portyái során, áldozatai pedig életük utolsó útjára indultak utasaikként…

A sorozatgyilkos Theodore Robert Cowell néven 1946-ban látta meg a napvilágot az Egyesült Államokban, Vermont államban, Burlingtonban. Apjának személye ismeretlen, a rossz nyelvek szerint saját nagyapja volt az illető, akit erőszakos, hatalmaskodó embernek ismert mindenki. A család végül az ujjal mutogató szomszédok, vagy talán a rosszul rejtegetett sötét titkok elől elmenekült, végül Pennsylvania államban, Philadelphiában kezdtek új életet. A nagyszülők soha nem beszéltek Ted előtt a család viselt dolgairól, úgy kezelték lányukat és unokájukat, mintha egymás testvérei lettek volna – a későbbi sorozatgyilkos csak középiskolás korában döbbent rá a valóságra, amikor megtalálta születési anyakönyvi kivonatát. Akkor már nem is Cowell volt a neve, ugyanis anyja még 1951-ben, egy társkereső klubban megismerkedett egy John Culpepper Bundy nevű illetővel. A találkozásból házasság lett, végül pedig Mr. Bundy adoptálta felesége gyermekét. A nevelőapa mindent megtett azért, hogy elnyerje nevelt gyermeke szeretetét, de hiába. Soha nem alakult ki köztük valódi, apa-fiú kapcsolat. Azt hihetnénk, hogy ennek oka talán a mostohaapa volt, azonban az ifjabb Bundy egyetlen közösségbe sem illeszkedett be. Az iskolában nem voltak barátai, magányosan járta a könyvtárat, ahol előszeretettel vonult félre krimikkel, bűnügyi magazinokkal. Életrajzának kutatói szerint különösen vonzották őt a szexuális tárgyú bűnesetek, az áldozatok szenvedése, a meggyötört testükről készült képek és a gyakran megrendítő beszámolók különös izgalommal töltötték el. 

Mivel családja nem élt fényűző körülmények között, Bundyt pedig gátlástalan természettel verte meg a sors, aggály nélkül emelt el kisebb-nagyobb dolgokat, sokszor kapták rajta bolti lopáson is. Miután elvégezte a középiskolát, a Washingtoni Egyetemre ment, mellette pedig dolgozni kezdett. Állhatatlan, nyugtalan természete miatt sehol sem bírta ki néhány hétnél tovább, mindenhonnan odébbállt. Nem volt képes normális párkapcsolat kialakítására sem. Ugyan az egyetemen megismerkedett egy lánnyal és szerelembe is esett, de az végül elutasította az éretlen, kiforratlan és pszichés problémákkal küszködő udvarlóját. Talán azért, hogy megismerje saját élettörténetét és így kerekedhessen felül a feldolgozatlan problémák okozta szorongásán, ellátogatott szülővárosába, Burlingtonba. A kisvárosban aztán hallotta a nagyapjának anyjával folytatott vérfertőző nászáról szóló mendemondákat, valamint beleütközött az emberek cseppet sem barátságos fogadtatásába. Az átélt trauma megváltoztatta, az addig visszahúzódó természete egyszeriben ellenkezőjére fordult, a becsapottak önérzete erővel ruházta fel, immár uralkodni vágyott. Politikai aktivista lett belőle és újult erővel vetette magát a tanulmányaiba – az egyetemen pszichológiát tanult -, éltanuló vált belőle, sőt, később megismerkedett és évekig együtt élt egy Elizabeth Kendall nevű titkárnővel. Hiába szerette őt a nő, Bundy úgy érezte, hogy ő kevesebbet érez iránta, önhittségbe torkolló magabiztosságában pedig úgy vélte, másra, többre hivatott, mint arra, hogy a szelíd Elizabeth-tel élje le az életét.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. áprilisi számában olvasható.